A hanyatlás jelei akkoriban és manapság
Kivonat Gustav Ichelschmidt: Wie im Alten Rom c. könyvéből (1971)

Sokan igyekeztek kikerülni az adózást s bocsánatos csíny számba ment az állam egyéb ügyekben való becsapása és kijátszása. A megvesztegetés elterjedt, a sikkasztások, az állami pénzek elpazarlása aláásta a közerkölcsöt. Nőtt a hivatalnoki réteg. A bürokrácia olybá erősödött, hogy némely előírások, például a gazdaság terén, áttekinthetetlenné váltak. A növekvő adóterhek is hozzájárultak a lappangó elégedetlenséghez. A császárok nagystílű építkezései hihetetlen összegeket nyeltek el. Az állam túllépte a megterhelhetőség határait, elkezdte a lakosságot kizsákmányolni és végül gazdaságilag tönkretenni.

A rovásvilágban kisebb–nagyobb viharok zajlanak, de ezek talán még mindig kisebb jelentőségűek, mint az alábbi problémák (és egyben fejlesztési lehetőségek És szükségességek). A történelmi/mágikus ill. jelenbeli rovást a gondolkodás- unkban el kell különíteni egymástól, nem elég gépiesen másolva azt mondani, hogy: "az ősök ezt tették, nekünk is ugyanezt kell tennünk". Amit teszünk, azt éRTeni és éLni kell.

Ne az ősöket kövesd, hanem amit ők:
a Földet, a Vizet, a Levegőt.

Ha fel szeretnénk címkézni a fokhagymát, akkor valami olyasmit kellene rábiggyesztenünk, mint "természetes csodaszer" vagy "a fűszernövények polihisztora". A fokhagyma ugyanis amellett, hogy remek ételízesítő, számtalan betegség és panaszának enyhítésére alkalmas, illetve szépítőszernek sem utolsó.

Grátz Antal – Megtérni magyarul megtérül
Koszecz Sándor – Önszerveződés és közösségi tudás népmeséink világában
Gál Péter József – Ég szülte földet, Föld szülte fát…
Tóth József – Életünk a földön
Pap Gábor – Népi műveltség – múlt vagy jövő?
Pap Gábor – Beszédes jelek Isten ostorán
Göllner Mária - A magyar ősvallás és a kereszténység (Bevezető)

Néhány emberöltővel ezelőtt még a gyermek életének javát kint a szabadban töltötte: játékának a természet adott helyet, keretet. Szabadon mozoghatott, s ehhez kellő nagyságú tér, természetes eszközök és természetes lehetőségek álltak rendelkezésére. Értem ez alatt a tér változatosságát: nagy füves területek, ligetes részek, patakpart, dombok, lankák, szántóföld, melyeknek bejárása által rengeteg tapasztalatot gyűjtött a gyermek. Nem csoda hát, hogy a határban kiválóan tájékozódott, ismerte a csillagképeket, napórát tudott készíteni.

Nemcsak ismerte a vadon élő állatokat, hanem azok játszótárasai is voltak: a katicabogár, a vadméh, a szöcske, a cserebogár, a szarvasbogár, a csiga, a gyík; és a vadon termő növények: a galagonya, a pásztortáska (pásztortáska-csörgő), a gyermekláncfű (melyből láncot fűzött), a bodza, a kökény, a papsajt. Ezek közül jó néhányat el is fogyasztott a gyermek, mert ismerte az ehető bogyókat, gyógynövényeket.

Régebben olvastam egy leírást arról, hogy hogyan lehet minden nap álmodni. Nem igazán hittem, hogy ez lehetséges. Egy-szerű módszerről lévén szó – "mit veszíthetek?" alapon – kipróbáltam. Azóta máshogyan vélekedek az álmokról, ugyanis kiderült, hogy tényleg lehetséges minden nap emlékezni az álmokra!

A fénynek tulajdonsága, hogy nagyjából csak egyenesen a szemünkbe érkezve látható, azaz majdnem merőlegesen a fényérzékelő eszközre. Gondoljunk bele: ha a fényt akkor is láthatnánk, ha a szemünkhöz képest oldalirányban halad, akkor az éjszakai égbolt nem fekete lenne, hanem teljesen fényes!

Képzeljük el a csillagokat, ahogyan a fényt sugározzák: gömbhéjszerűen árasztják fényüket minden irányba. A fény nyílegyenesen halad a térben, ha nem ütközik olyan tárgyba, mely elnyelné, vagy útját görbítené. Mivel többszáz fényévnyi távolságból is látjuk a csillagokat, feltehetjük, hogy általában nem nyelődik el a fényük a távolság növekedésével.

Kell-e magyarázni, hogy a gazdaság válságban van. A pénz nem tölti be a munkamegosztást szervező funkcióját. Ehelyett, hogy gyorsan pörögne-forogna egyik kézből a másikba munkára, újításra, hatékonyságra serkentve a vállalkozókat, folyton megreked, lomhán mozdul tovább. Minek kockázatosan vállalkozni, ha banki biztosítási vagy ingatlanspekulációs ügyletekkel lehet az igazán nagy pénzeket leakasztani. A gazdaságpolitika ugyan tisztában van vele, hogy a nagy jövedelmek nem a termelésből vagy a szolgáltatásból származnak, hanem pénzügyi manipulációkból, de ahelyett, hogy gyökeres megoldást keresne, megelégszik tüneti kezeléssel. Arányos közteherviselés címén az adókat elsősorban a jövedelmekhez köti. A folyamatosan és rohamosan növekvő társadalmi különbségeket ezzel ugyan jelentősen nem tompítja, legfeljebb a gazdagok szűk rétege picit lassabban lesz földönfutó, mintha nem lenne jövedelemhez kötött adózás, viszont azt sikerül ezzel elérnie, hogy az amúgyis lassan mozgó tőkét még nehezebben lehessen az emberi munka és találékonyság finanszírozására fordítani. A pénzügy játékszabályai lehetetlenné teszik, hogy egyszerű anyagokból sok munkával kiváló minőségű termékek készüljenek. Ez megfizethetetlen. Inkább bonyolult gépekkel, valamint energia- és nyersanyagfaló technológiákkal váltják ki a munkást, akit elküldenek munkanélküli segélyre. A segély terheit persze ráterhelik a gép mellett megmaradt munkások jövedelmére, hogy a vállalkozó azon töprengjen, hogy hogyan lehet még tovább csökkenteni a dolgozó- létszámot.

Kivonulni az emberi lények társágából, ahogy a próféták és a misztikusok tették, nem azt jelenti, hogy az emberek társaságától kell elszakadni, hanem azok képleteitől. Akkor, még ha körül is vagy véve emberekkel, valójában teljesen és tökéletesen egyedül vagy. Mennyire félelmetesen egyedül! Az a magány, az az egyedüllét, és az a csend! Csak ezt a Csendet fogod látni. S abban a pillanatban, ahogy ezt látod, félreteszel minden könyvet, elhagysz minden vezetőt és gurut.

2012. november

Aki teste-lelke egységét megőrzi,
azt a kétség nem bontja meg.
Aki természetét szelíddé símítja,
egyszerű, mint az újszülött gyerek.
Aki látását megtisztítja,
elkerüli a tévedéseket.
A nép megnyerése, ország kormányzása
nem kíván tudós elméletet.
Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,
nyugalmasak és békességesek.
E tudásból kibontakozik
a sürgés-nélküli cselekedet.
Megszülni és felnevelni,
létrehozni és nem kívánni,
megalkotni és nem birtokolni,
hatalmaskodás nélkül vezetni:
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.