A tíz lépcső

1. A tíz lépcső, mely lény-eged felé vezet

Szórd szét kincseid	–	a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid	–	a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid	–	a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid	–	a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid	–	az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid	–	a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid	–	a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid	–	a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid	–	a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod	–	a teljesség legyél te magad.

 

Az idézett vers Weöres Sándor: A teljesség felé című kötetében szerepel. Szeretem az ilyenforma velőskéket, mivel a lét igaz forrásáról szólnak. Annak a létnek a forrásáról, amely mindent áthat és mindennek a lényegi MaGját adja, még ha ily nyakasan is becsukjuk a szemünket és nem akarunk tudomást venni róla és egyébként is: agyonhallgatják. A sötétség mindent befedő fekete leplét csak egy-két fénylő reménysugár remegő pislákolása üti át. Mindenkinek életcélja lehetne az, hogy a saját fényét erősítse és ne pedig a tévé előtt pattogatott kukoricát rágcsálva dugja homokba a fejét. A kényelmes, pihe-puha ágyikóból nehéz felébredni, de csak egyszer kell rájönni, hogy mivel van a párna és takaró kitömve!

Minden jól van így, és mégsincs. Az akadályok és korlátok a tudatok feljődését szolgálják, ez teljesen biztos – csak a forma nem mindegy. Minél tovább tanul valaki valamit, annál keményebb példák jönnek elé, avagy annál finomabbak – kinek kinek az ottani és akkori befogadóképességének és nyitottságának megfelelően. Bármi elé "sodor" is az élet, az csak egy újabb lehetőség, és rajtad áll, hogy hogyan tudsz(?) a belőle származó tudásból Élő Tudást nyerni – amelyet meg: -éLTéL és -éRTeTTéL.

A teljes-Teljességet nem lehet szavakkal és hasonló eszközökkel megfogni. Akármennyire széles vagy mély az emberi felfogóképesség, akkor is csak a részleteket láthatja. Az elefántos tanmeséhez tudnám hasonlítani ezt a helyzetet.

Valamikor régen egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember, akik már hallottak az elefántról, de soha nem voltak ilyen közelségben egyhez sem, megkérték az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy vadállatot. Úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják mondani a többieknek, hogyan néz ki az elefánt.

Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. Addig tapogatták és simogatták, míg bizonyosak nem voltak benne, hogy tudják, milyen az elefánt.

Alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak. A falu lakossága összegyűlt, hogy halljanak az elefántról.

Az első, aki az állat oldalánál állt, azt mondta:
– Az elefánt olyan, mint egy nagy vastag fal.

– Badarság! - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta. Az elefánt elég kicsi, kerek, sima, de nagyon éles. Én nem falhoz, hanem egy lándzsához hasonlítanám.

A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott:
– Egyáltalán nem hasonlít sem falhoz, sem lándzsához. Olyan, mint egy hatalmas nagy levél, ami vastag gyapjúszőnyegből készült. Amikor pedig megérinted, mozog.

– Nem értek veletek egyet! – mondta a negyedik, aki az ormányát fogta. – Én tudom, hogy az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó!

Az ötödik kiabálva juttatta kifejezésre nemtetszését. Ő az elefánt egyik lábát fogta, és arra a következtetésre jutott, hogy az elefánt kerek és vastag, mint egy fa.

A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára, és ő így tiltakozott:
– Hát egyikőtök sem tudja pontosan leírni, milyen az elefánt? Nyilvánvalóan olyan, mint egy hatalmas, mozgó hegy!

Embereink azóta is vitatkoznak, és a falubeliek közül senki nem tudja elképzelni, hogyan is néz ki egy elefánt.

Mégis, mit kell tenni, hogy közelebb kerülhessünk a "teljesség megérintéséhez"? Ülhetünk a kényelmes karfás karosszékben, így is eljut hozzánk a teljesség, mert valójában mindig benne vagyunk. Tomporbizsergés esetén ajánlom a Figyelem boltot meglátogatni, és beruházni egy adag kitartó figyelembe. Saját tapasztalatom azt mutatja, hogy elvezetet egy, tudatossági szempontból előnyös állapotba. Segít lelassítani az idő kerekét és kiszakadni a mókuskerékből. Boldog leszel tőle, és leválnak rólad a felesleges, egóból fakadó érzés- és érzelem-megélések.

A Teljesség egyben Egység is. Magában foglal mindent, ami lehet, és azt is amit nem. A Teljességben (Egységben) lehet tétlenül cselekedni, mondatlanul mondani, osztatlanul szétosztani. A több ezer éves Út és erény könyvben is megtalálható ez a gondolat.

Ezért a bölcs
az egy-egészet óvja:
ő a világ példája.

A tíz lépcső utolsó sora magában foglalja az előtte lévő kilenc sort, ahogy az első kilenc lépcső színe a fehér sor színösszetevőiből épül fel. A színek ugyanannak a létezőnek a különböző nézőpontjai, mint az elefántos tanmesében. Részek, mégis mindegyik tökéletes a maga nemében (amikor és akinek arra van szüksége). Viszont csak együtt adják ki az egész-séget. (Pontosabban az egész-ség törődik részlegességekre, a részlegességek nem tudják kiadni az egészet.)

 

2. A fény követei

Szokás mondani, hogy a fény kettős természetű: anyag és hullám, egyszerre. Hullámformaként az elektromágneses spektrumban lelhetünk rá, mely egébként magába foglalja a rádió-, mikro-, infravörös-, (fény-,) ultraibolya-, röntgen- és gammahullámokat. Az egyes tartományokat a hullámhossz választja el egymástól. Az alábbi ábrán a hullámhossz balról jobbra egyre jobban csökken. Ezt úgy is lehet mondani, hogy minél nagyobb szintű valaminek a rezgése – vagyis minél gyorsabban rezeg, – annál inkább jobbra helyezkedik el az alábbi ábrán.

Az elektromágneses spektrum

Az elektromágneses spektrum látható része kinagyítva

A vers színezése is ennek szellemében történt. Az emberi szerkezetben található főerőcsokrok színrendtartó-azonossága sem véletlen. A vers három háromsoros csoportba rendezhető. Minden csoportnak két főerőcsokor felel meg, kivéve az utolsó csoportban: ennek az utolsó sora a hetedik főerőcsokorhoz tartozik.

Főerőcsokrok az emberi szerkezetben

 

Az összes színt a három alapszín (vörös, zöld, kék) keverékeként lehet előállítani– épp úgy, mint az általános iskolai rajzórákon. Nincs ez máshogy a számítógépek esetén sem: a képernyők ezt az elvet követve állítják elő a színeket. A teljes látható elektromágneses spektrum színeit összetevőkre bontva az alábbi ábrát kapjuk.

A látható elektromágneses spektrum, három színösszetevőre bontva – a fény követei

A spektrum színei úgy olvashatóak le erről az ábráról, hogy egy függőleges vonalat rajzolunk valahol az ábrán és az ilyen erősségű alapszín-összetevőkből keverjük ki a színt.

 

3. A szivárvány út – A szív örvény(-lő) útja

Érdekes összefüggés, hogy az előbbi, alapszíneket tartalmazó ábráról egy fejlődési út rajzolódik ki. Tekintsük a piros színt a fizikaiságnak és anyagi dolgok meghatározójának, mint: testiség, élvezetek, pénz. A zöld színt a érzelmiség jelképének: mint lélek, szeretet, esetleg érzésvilág. A kék színt pedig a tudatiságnak: szellemiség, ego, gondolatiság. Az itt leírt gondolatmenet csak egy modell, ami azt jelenti, hogy az egyén tudati fejlődése nem ezt a folyamatot követi lépésről lépésre, de lehetnek ilyen állomásai.

Az alábbiakban a fény állapotairól, valamint ennek a tudati, emberi és a fizikai valóság folyamatos teremtésének összefüggéseiről lesz szó. (Nem pont-szerű, hanem "bizonyos idejig tartó" teremtést feltételezve.)

1. Kezdetben, amikor a vörös színösszetevő teljes és a zöld növekvő, a tudat a fizikai valóságot éli meg elsősorban, azaz "két lábbal a talajon" áll. A tudat figyelmének összpontosulása a növekvő zöld összetevő miatt fokozatosan az érzelmi megélésekre tevődik át. A kisgyermek fejlődése ilyen: bár szellemisége még korlátlanabb ebben az időszakban, elsősorban mégiscsak a "test építésére" fordul figyelme és folyamatosan az érzelmek megélésére. Teremtési szinten ez a szakasz a testi hordozók fejlődéséé, és az élőkkel (mozgókkal) történő benépesülés (fellelkesülés) hajnalkora.
2. Ezután a vörös összetevő csökken és a zöld összetevő teljes erősségű. A tudat figyelmét az érzelmi megélésekre helyezi elsősorban, teste növekedése egyre inkább lelassul. Az emberi életszakaszban ez a tizenéves kornak felel meg. A fizikai valóság megteremtésének a befejezése, az élővilág elszaporodása.
3. A zöld összetevő teljes erősségű, a kék pedig egyre növekszik. A tudat a figyelmét a teljesebb gondolati egyesítére fordítja: ekkor "nő be a feje lágya" (jobb esetben). Ez a felnőttkor küszöbe és az ifjú felnőtt évei. A teremtésbe belépő szellemiségek kezdenek rájönni az istenihez-hasonlatos voltukra, és keresik az utat a "forrásukhoz való visszatérésre".
4. A zöld összetevő csökken, a kék teljes erőben. A tudat egyre inkább összpontosít a cselekvéseire, miközben az érzelmi megélések elvesztik jelentőségüket: vagy mert szellemileg kezdi megélni ezeket (az érzelem-szikra energiáján csámcsogó egó által) vagy mert már képes átengedi magán (az érzés igazi érzéssé válik: pillanatnyi isteni-szikrává). Az ember életében ezek a "cselekvőnek" nevezett éveket öleli fel. A teremtésben ez az az időszak, amikor a tudatok  – akármilyen eszköz is áll rendelkezésükre – istenáhitatukat saját fejlődésükre összpontosítva fejezik ki és elsősorban érzelmileg élik meg Istent.
5. A vörös összetevő növekszik, a kék teljes. A tudat egyre több figyelmet fordít hordozójára: vagy mert rákényszerül (fájdalmak, gyógyszerek) vagy mert új hordozót épít magának, összegzi életének tapasztalatait. Az emberi életben ez a koraöregkor-öregkor környékén valósul meg. A teremtésben ez a szakasz azt a pontot adja meg, amikor a tudatok beteljesítik feladataikat és újabb megélési szintre lépnek: újfajta hordozó létrehozása az isteni befogadására.
6. A vörös összetevő teljes, a kék csökkenő. A tudat az új hordozójára összpontosít. Az ember életében általában nem tud megjelenni egy ilyen szakasz, a test előbb kopik el, mintsemhogy megvalósulhasson mélyebb megélése. A teremtésben ez egy új kör kezdete: a megistenült tudat az új világát fedezi fel, majd a kék sáv csökkenésével folyamatosan belefeledkezik/belepihen teremtményébe. ("Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen.")

 

Az 5. pont környékén ketté ágazhat az út: a kisútra, mely csigavonalú, és a nagyútra, mely nyílegyenes. Az embertestben megélt tapasztalások általában a csigavonalú úton haladnak, nagyon kevesek tudják a nyílegyenes utat követni. A csigavonal a nyílegyenes út körül kerengőzik – végig a "forró kását kerülgetve". A két út lényegileg azonos, csak formailag érzékeljük másként.

 

3.1. A forró kását kerülgetve...

A csigavonalú út a tapasztalatok útja. Szokás mondani hogy a "történelem ismétli önmagát", talán ez a legjobb hasonlat a csigavonalú útra. Amíg egy bizonyos dolgot nem tanulunk meg (nem válunk tudatossá rá) addig időnként elő-előbukkannak ugyanolyan jellegű tapasztalatok az életünk során – ugyanaz, más köntösbe bújtatva. Az alábbi ábrán láthatjuk ezt a folyamatot.
 

A csigavonalú út, mely a nyílegyenes körül kereng, valamint az "ötkarikás játékok"

 

Ahogy a tudat az anyagban tapasztalatokat szerez, egy ehhez hasonló utat jár be az élete során. Az úton való haladásnál az egyes színeket különböző jellegű tapasztalatokként lehet megfogni; például a pirosat lehet egy testi megtapasztalásnak, és így tovább. Egy valós élet egészen biztosan nem ennyire szabályos, mert lehetnek ugrások a csigavonalon. Az idő előrehaladtával ismétlődést lehet megfigyelni az egyéni életúton, és a középpont felé haladást – egyre kisebbek a körívek. Olyan is előfordulhat, hogy egy idejig kimarad valamelyik szín jelképezte megtapasztalás, aztán hirtelen sok lesz belőle. Ezt a csigavonalat a "sors" minden pillanatban az adott egyénre méretre-szabva alakítja ki. Úgy is tekinthetünk az ilyen tapasztalati útra, mint egy "ötkarikás" játékokra – ahol minden karika egy-egy élet, vagy egy életen belüli útjárás a csigavonal mentén...

Háromdimenzióban is elképzelhető ez a csigavonal, ekkor a nyílegyenes úthoz közelít a csigavonal az idő elhaladtával.

A csigavonalú út, mely a nyílegyenes körül kereng

3.2. Belecsapunk a lecsóba...

A nyílegyenes út lényege a középpont megléte, és a középponttal összhangban való cselekvés. Erre a megközelítésre nem jellemző az a fajta szélsőségesség és hullámzás, mint a csigavonal esetén.

Nem lép ki az ajtón
és világot megismer,
nem néz ki az ablakon
és égi út-at megismer;
mennél messzebb megy,
annál kevesebbet ismer;
ezért a bölcs
nem jár, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz.

Minél közelebb ér a csigavonalas út a nyílegyeneshez, – bár soha el nem éri, – lehetőség adódik egy "ugrásra", mely megtöri az állandó ismétlődés köreit. Ha a tudat képes megtenni ezt az ugrást, elérhet az omega-pontra. (Úgy, mint "alfa és ómega".) Ha szemügyre vesszük az ötkarikás játékok ábrát, kiderül, hogy ez nem más mint öt alfa jel. Ha valahol megszakad a folytonos ismétlődések köre, megjelenik az omega. E jelek formailag is kifejezik a kétfajta út lehetőségét.

Az ismétődések állandósága és a kilépés lehetősége – nyílás

Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Az ómega jele egyben egy kulcslyukat is ábrázol. A mókuskerék-körök megszakadása azt a kulcslyukat jelentik, melybe a kész tudat kulcsként illeszkedhet be. A hurkolódás Bak-jellegű energiaminta, a szakadás, lyuk, nyílás pedig Nyilas-jellegű.

Mióta élek, úgy érzem, adhatok
Hogy abban a percben, 'mikor meghalok
Egyből találjon kulcsom a zárba
És mögöttem az ajtó maradjon tárva

3.3. A fogantyús kereszt

A kulcs tehát betalált a zárba, azaz a tudat igazi tudatossággá vált önmagára, és visszajön a többieknek segíteni – tétetlünl cselekedve, mondatlanul mondva. A kulcs maga a MaG, amelyből kiáradva a mag-szellemiségből a lélek karjai által az anyagba hat. Mivel a tudat a középpontból indulva cselekszik, képes átlátni tettei következményeit: ha valamit módosít a környezetében, látja, hogy az milyen kihatásokkal lesz a kör egyéb részein. Ezen kívül a körökben előálló hatások el sem érhetik lényegét, mely az alábbi ábrán MaG-lakik.

A nyilas nyílásán kiáradó MaGerő

Érdekes egybeesés, hogy az egyiptomi ábrázolások is használják a fogantyús kereszt jelét. Az ábrázolásokon az istenek a hurokrésznél tartják egyik kezükben vagy két kézzel fogják a mellükön keresztbe tett kézzel. Nem kell messzebbre mennünk rovásunknál, hogy magyarul közvetlenül is el lehessen olvasni a fogantyűs keresztet.

A fogantyús kereszt, összerovással

A jel nem más, mint egy LY és egy D összerovása. A két első olvasat: "éllyed" és "élyed", kiejtett alakjai az "éljed" és a "éjed" szavaknak. Mindkettő nagyon is megfelelő a fogantyús kereszt egyiptológusok álal megfejetett értelmének.

Éljük éjünk a lehető legmagasabb tudatossággal, aztán meglátjuk mit ad a Jelen lét.

Kliha Gergely